Csütörtök

Lehetetlen tovább fokozni, hogy milyen nehezen kászálódok ki reggelente a meleg ágyamból, mégis azon kapom magam, hogy egyre korábbra állítom az ébresztőt, mert újdonsült társaimmal szeretném tölteni az órák előtti perceket is. Ketyeg az óra visszafelé, mint egy komor, rendíthetetlen visszaszámláló, aki állandóan azt duruzsolja a fülembe " Hamarosan véget ér az álom"...

Utolsó előtti nap, avagy felkészülés a pénteki prezire. Ó, de boldog a fenti képen valaki... Persze csak Ed, a tanártovábbképzési igazgató bohóckodik itt nekünk, mi inkább feszülten koncentrálunk a holnapi bemutatónk anyagának aprólékos elkészítésére. Egyedül most érzem, hogy kis megfelelési kényszer uralkodik bennem és nehéz a töménytelen feldolgozott anyag közül kiválasztanom egyet, amivel pénteken elő kell majd hozakodnom.

Lassacskán eszembe jutnak az előző évi zárótanítás percei, így sikerül elhessegetni a világvége hangulatot :-D Amikor körbenézek a teremben, nem kényszerből együtt dolgozó csoporttársakat, hanem barátokat látok magam körül. Olyanokat, akikkel folyamatosan párban, vagy csapatként kooperáltunk két héten keresztül, átértékeltük tanári küldetéseinket, új játékokat próbáltunk ki és összegeztük a hatékonyságukat, majd a szabadidőnket is megosztottuk egymással, s mindeközben észrevétlenül is közelebb kerültünk egymáshoz - ami a szociális készségek fejlesztésének a lényege kellene, hogy legyen Magyarországon is, a tananyagba beépítve. - Szerencsések vagyunk, hogy a saját bőrünkön érezhettük ennek a szemléletnek a hatását! :-)

Brighton Palace Pier and Marina