Péntek
Hamar elérkezett a hét utolsó napja. Voltál úgy gyerekként, hogy nem
akartad, hogy vége legyen? Mármint a sulinak? Bevallom, én se sűrűn...
Jess viszont mindannyiunkra nagy benyomást tett, már most, négy nap után rengeteg ötlet van a tarsolyunkban, amit csak neki köszönhetünk! Önző módon azt
kívánom, bárcsak maradna még és tanítana minket, de esélytelen, - jövő héten kezdődik a szabija - úgyhogy
inkább arra koncentrálok, milyen jó, hogy a délelőtt vele és a filmek
tanórai feldolgozásával telik.
Lewis
Érzékeny búcsúnk után Marcela továbbra is szentimentális hangulatban lebeg lefelé a harmadikról, s míg leérünk, újra és újra feltörnek belőle az érzelmek. Lassan haladunk, meg-megáll és többször is hangoztatja, "Annyira boldog vagyok, hogy mi egy csapat vagyunk!" Megjegyzem nem csak egy csapat, hanem egy a legszerencsésebbek közül, akiknek nincs délutáni feladatuk, így máris kilőhetünk Lewis irányába! Ahogy napokkal ezelőtt megbeszéltük, hármasban.... aztán Marcela arca elkomolyodik és közli "Bocsi, én egyedül utazom. De majd ott találkozunk!"........ ????????????
Hát több se kellett nekünk, azonnal poénra véve a dolgot levágtuk, hogy a női szeszély és kiszámíthatatlanság egyetemes és enélkül bizonyára unalmas, sűrű sötétség borulna az egész bolygóra.
Két perce -se- ismerjük egymást
Hazaérve Andrew anyukája és barátai fogadtak. Épp csak beléptem a terasz ajtón és máris mosolyra nyílt a szájuk, ezért gyorsan megörökítettem ezt a pillanatot.
:-)
Alább megadott címen jó humorú, főzni tudó, rendmániás úriember keresi világjáró élete párját ;-)
Visszaszámlálás
Beszereztem mindent, ami a hétvégi gigarendezvényre való belépésre feljogosít.
Nem kívánok többet, mint hogy közvetlen és átvitt értelemben is legyen felhőtlen a holnapi nap!
Pride-ra fel!!!